![]() |
||||||||
Eseménynaptár
|
Közösségeink - Egész életre kiterjedő tanulás kiterjedő tanulás, amatőr művészetek - Vers- és prózaíró pályázat 2020 - Versek - Hangya Lajosné 3. helyezett
Hangya Lajosné 3. helyezett
Ablakok
Szögletesek, rácsosak, mívesek Hosszúkásak, kicsik és félkörívesek, Ablakok. Szem a világra Fényt ad, hogy ne éljünk hiába. Az ablakok mind titkokat rejtenek Születést, halált, drámákat Unalmat, szerelmi légyottokat S mindent, ami a kapcsolatokon belül marad: Lázat, vágyat, magányt, mi fel nem szakad. De ha a függönyt elhúzod, És önemésztéssel magad nem nyúzod Távolba látsz, megsejtheted a valót. Keresd magadban és másban is a jót. Tárd ki ablakod, és kinyílik az élet Megcsap a huzat, de meglátod a szépet.
Aszály
A levegő rezeg és forr A pusztát ellepi a por Rekkenő a hőség Oda az idei bőség Sárgul, árvul a mező Soványra tikkad a legelő Bánatosan béget a birka A dús növényzetet sírja vissza Fejszegetten legel a nyáj Égi áldásért könyörög a táj!
Az emeleti ablakból…
Reggel van és kavarognak a fecskék Jó nézni szorgalmát, ide-oda röptét Az eresz alatt van számtalan fészek A kicsiknek ide jut, lárva finom étek Nőnek, szenvednek, repkednek Jövőre mégis megjönnek Ők tudják, mi a valódi hűség, A nemes, természetes egyszerűség De, mi emberek,tudjuk e? Lelkünkben jó szándék, lakik e? Becsüljük e, azt ami a miénk? Észrevesszük e, a földi út örömét? Tudjuk e, hogy az élet ajándék? Vagy úgy hisszük, szertelen játék? Keresd a színeket, érezd a zenét Szívd be az illatot, lásd meg a fényt Érzékszerveid valóra váltják vágyaid S ha Te is akarod, teljesülnek álmaid De, ha csak rohansz, nem veszed észre Az élet elillan, elhalkul a zene És meg se tudod, élni érdemes-e?
Fekszem a fűben
Fekszem a fűben… Mellkasomat a nap melegíti Hátamat a nedves föld hűsíti, Ágyam a tavaszi rét Lelkem harmóniája a tét. Megsértettek… Kezem arcom elé teszem, S nyalogatom lelki sebem. Ágyam a rengő búzatábla Arcomat csak a nap látja Elbújtam a világ elől Kit bántanak, elmenekül Megsértettek… Ágyam a rengeteg erdő Nem ér el a világi fertő Ágyam a lomha folyó Lelkem a bezárt kagyló Megnyugszom. Ha az ember más élőkkel elvegyül, Nem érzi magát olyan egyedül. Rájön, hogy ő is vad, s ha megszelídül Megbocsájtó élőlénnyé lényegül.
Munkába menet… - hajnal
Láttad már a novemberi hajnalt? Mely tört fényekkel, árnyakkal szabdalt Mély kék ég, szikrázó csillagok - úgy érzem - , a földön csak én vagyok. Hideg van, az arcom kipirul A fák reszketve állnak konokul. A ragyogó félhold sejtelmesen bujkál Ó, egymagad, vajon hová jutnál? S megláttam egy füstjét eregető kéményt, Hajnalban kaptam egy csodálatos élményt. A tejfehér pára felszállt, elvegyült a kékbe Lelkemre ült a bánat, majd feloldoz a béke Édesanyám fehér haja lebeg, szép arca feldereng Így szállt el egy lélek a november végi reggelen. |
|||||||
![]() Orlai Petrics Soma
|
Közreműködő szervezet: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség |